A nyár izgatottan vár,

A madarak dalolnak már.

Az idő hüvős ez nagy kár,

S nagy a sár.

 

 

Lágyan fúj a szél,

A változástól az ember fél.

A magányos ember útra kél,

A csodálatos táj magáért beszél.

 

 

A nézelődés közben mindenki dúdol,

De ez után nem búsúl.

Magába fordul,

Aki szeretne a helyes útra rátalál.

 

 

A csend megnyugtat,

A harag felemészt.

Az elmélkedés felfrissít,

Fékezd meg a KÁOSZT.

 

 

Nyújtsd ki a kezed,

Ne hagyjd el a fejed.

Csukd be a szemed,

S mutasd meg a lelked.

 

Az érzelmek,

Amik éltetnek.

Fájdalmak,

Amik hozzá tartoznak.

 

Ami fontos megbecsülöd,

A jót felülmúlod.

Ha elszúrod,

Magad másra soha nem bízod.

 

Igaz barátok,

Egyhangot találnak.

Védőangyalok,

Akik az embereket a rossztól megvédnek.

 

Fájdalom,

Ami más, mint a bánatom.

A magányt keresem,

Az emlékeket nem feledem.

 

 

 

Ha segít,

Semmit nem veszít.

Ne keress mindenbe hibát,

Kerüld a vitát.

 

 

Ami gyönyörű,

Van,hogy keserű.

S jó eredetű,

Tökéletes az egyszerű.

 

Büszke,

Tiszta, mint a szeme.

A lelke,

Fontos, mint a becsülete.

 

 

Humor,

Van, hogy bizar.

S választ belőle csikar,

Akkor lesz még nagy vihar.

Oldal: ~Egy költő legfőbb eszköze az időjárás!~/saját/
Saját Versek:3 - © 2008 - 2024 - minden-alkalomra-versek.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat