Fúj a szél, 

A levél útra kél.
S tovább száll,
Amíg megállást nem talál.

A levegő,
Az ami elvehető
De nem megehető
S életmentő.

A nap ragyog rád,
De utál az apád.
S nem melletted van a család,
Már sajnos nem mosolyog a szád.

Egyedül érzed magad,
Ebbe mindenki bele fárad.
De a szimpátia árad,
Csak a szíved szárad.

A felhők szállnak,
A szemek kinyílnak
Egymásért imádkoznak
S a gondok miatt FELNŐTTÉ válnak.

Valóság,
Amiven mindenki hazug
Mindenki minden rossz szót hozzád vág
De a magány engem rág.

Az érzései elől mindenki menekülhet,
S az ellegnségeivel szembe kerülhet.
A gondolataiba elmerülhet,
Emberek szívéből kitaszíthat.

A jövőd,
Máshogy képzeled.
Az emlékeket megőrzöd,
A félelmed elrejted.

Azt tedd,
Amit a szíved mondd.
A sorsod nem te írod,
De még megváltoztathatod.

Gondolataiba vésve,
Lelkembe nézve.
Aki szeret semmi rosszra nem kérne,
Egy ideig mindenkinek mindenki előtt nyitva a szíve.

Néha kell álmodozni,
Hogy fel tudjunk ébredni.
Mindenkit jól meg kell ismerni,
Hogy tuddj bennük bízni.

A gravitáció megszűnik,
A távolság eltűnik.
A fájdalmat elkerűlik,
Mindenki addig boldog, amig szeretik.

Maradjunk inkább magányosak,
Mint képmutatóak.
Az emlékek fájnak,
S még több sebeket hagynak.

Vannak olyan pillanatok,
Amikor az ember megtörik.
Utat engednek az érzelmeknek
Megrémülnek, hogy majd nem szeretik.

A könnyek,
Utat törnek.
A szívek,
Szeretnek!

Önbizalom,
Ami mellett nem sokáig bírom.
A segítséget hívom,
De közben az életemet írom.

A csillagokik vittél,
De lerántottál.
A szavaiddal
Fájdalmat okoztál.

Rettegek,
Hogy túl sokat hibázok
Remegek,
Mert túl sokat idegeskedek.

De egyszer minden félelmünk
Le kell küzdenünk
Ha úgy érezzük mások életéből kilépünk
Van, hogy embereket félreismerünk.

Kezemből kiveszed,
Szívembe átadod.
A leírhatatlan érzések érted,
A boldogságom csak miattad.

A fájdalmak kizárom,
A szívem kitépem.
Az emlékeimből kitörlöm,
Az érzéseim elfolytom.

Kinyitom a szemem,
Megrémiszt amit látok
Nincs többé álom
Mindenhol valóságot találok.

Fények,
Amik már sötétek.
Kezek,

Amikor szükség van védelmeznek.

Ütemek,
Amik a fejünkbe dübögnek.
Idegesenk,
Akik semmit se jelentenek.

Ha jelen van a hurrikán,
Mindenki szétzuhan.
Az emberek hátán
A hideg átsuhan.

Egyedül maradunk,
De nincs mitől félnünk
Mindenki szívében nmegmarad a helyünk
De van akihez soha vissza nem térünk.

S reménykedünk,
Mert azt hisszük elvesztünk
De el nem tűnünk
Amig létezünk.

Új életet kezdünk,
De csak ha mindent kitörölünk.
Sok mindenem keresztülmentünk,
De addig jó amíg hiszünk.

A nap már nyugszik,
A szívünk újra és újra széttörik.
Egyszer mindenki megtörik,
De előbb összetörik.

Soha ne félj,
Az érzéseidről beszélj.
Még akkor is ha fáj,
Semmi nem éri meg, hogy folyton búsúlj!

Úgy fáj,
De nem baj
Csak szabadon élj
S a jövőtől ne félj.

Önmagad látod,
Ahogy tönkreteszed.
A napokat éled,
De szűréken véled.

Ő a leggyönyörűbb álmom,
Kikiáltom
A szép emlékeket a szívembe zárom
A boldogságok várom.

 

Oldal: ~Őszinteség~
Saját Versek:3 - © 2008 - 2024 - minden-alkalomra-versek.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat