Akit csodálok,
Arra felnézek.
Ha az útról letérek,
Egy barát miatt visszatérek.
Nincs olyan nagy baj,
Ha fáj.
S üres a fej,
Ilyenkor nagy a száj.
Kedvesem,
Tőled soha nem repdesem.
Nem is lelkesedem,
Mert az arcodtól undorodtam.
Próbálok hinni,
S bízni.
Próbálj magadtól dönteni,
Mert így nem tudok mást csinálni csak szánni.
Mindenki szerelme,
Olyan ,mint a lelke.
Egyben hinne,
S a személyiségét vinne.
Sorok,
Amiket írok.
Érzelmek,
Amiket elfolytok.
Elvárások,
Amit senkinek nem kívánok.
Szeretet, amit akartok,
De nem a megfelelőtől kaptok.
Szakadákok,
Amik elüttönk állnak.
Hazudnak,
S megbántanak.
Ha ezeket a sorokat olvasod,
Remélem elszáll a haragod.
Vagy a bánatod,
S az ellenséged nem szánod.
A szemed,
Kisírod.
A búcsú leveled,
Megírod.
Tudom, rossz a világod,
Jobb ha a lelkedet kitárod.
A gondjaid nem Imádod,
Változtasd meg az irányod.
A versem kísérjen utadon,
A szíved a sötétgésből kitaláljon.
Az emléked el ne vesszen,
Az erős segítsen.
Remélem megtalálod a lelkitámaszt,
S a szívedet sok jó áraszt.
Mindenből van kiút,
Aki szeret tudatosan nem bánt.
Azt hiszed minden szétomlik,
Van akiben még mindig bízok.
Több fájdalmat nem bírok,
Így mindent le írok.